Ahogy korábban ígértem, ebben a bejegyzésben a magaságyásról és a süllyesztett ágyásról szeretnék egy kicsit beszélni.
Kezdjük a magaságyással, mert abban már van egy kevés saját tapasztalatom.
Miért is jó választás?
Az első dolog, ami laikusként eszembe jut, az az ergonómia. Nem kell mélyre hajolni, a megtermelt zöldség kényelmesen elérhető, és egyszerűbb a föld megművelése is. Mivel – nevében is benne van – magasan van, gyorsabban melegszik fel a talaj, ennek köszönhetően hamarabb lehet ültetni.
Most nézzük meg, hogy milyen rétegekből épül fel!
A legalsó réteget a vastag faágak teszik ki, majd erre mehetnek a vékonyabbak.
A következő réteget képezik a „zöld hulladék „/ szerves anyagok. Mint például a levágott szárak, szalma, széna. Ez a két réteg lassan bomló anyagokból áll.
A harmadik, egyben középső réteg, már részben elbomlott anyagokból épül fel. Ide jöhet a gyeptégla. Ez annyit jelent, hogy ásóval tégla méretű darabokat veszünk ki a gyepből és gyeppel felfelé helyezzük rá az előző rétegre. Kiegészíthető lekaszált fűvel, lehullott levelekkel.
Nálam levágott fű került a harmadik rétegbe.
A negyedik réteget a komposzt, vagy ha van akkor az istállótrágya teszi ki. Nos, én ebben az esetben szerencsés vagyok, mert istállótrágyával tudtam gazdagítani a magaságyásomat.
Az ötödik és egyben utolsó réteg pedig a termőföld. Itt fontos, hogy milyen a vízmegtartó képessége, a kémhatása a talajnak. A növények inkább az enyhén savanyú és a semleges közeget kedvelik, illetve a jó vízmegtartó képességű, ugyanakkor a felesleges vízmennyiséget könnyebben átengedő talajt.
Amikor a magaságyást terveztem, többféle felosztást is láttam, hogy milyen rétegek kerüljenek bele. Igyekszem hiteles, szakmai oldalakat olvasgatni. Én az előbb leírt rétegrendek alapján valósítottam meg. Fontos még, hogy mindegyik kb. 20 cm magas legyen.
Tavasszal a talaj előkészítésekor nem kell átforgatni az egészet. Ha vastag mulcs van a tetején érdemes kicsit félrehúzni, hogy könnyebben melegedjen a talaj és ásóvillával kicsit fellazítani a felső réteget. Ennyi éppen elég is, hiszen csak a felszínt szeretnénk lazítani és levegőt bejuttatni. A mulcsot később vissza lehet majd tenni.
Nos, én ősszel egy réteg összegereblyézett levelet raktam az ágyás tetejére. Volt rajta mulcs, azt leszedtem és úgy került rá a levél. Hogy ezt jól csináltam- e, nem tudom…
Térjünk vissza egy kicsit a komposztra. Mit is jelent a komposzt, miből áll?
A komposzt elbomlásra képes szerves anyagokból jön létre. Növények szárai, nyesedékek, konyhában keletkező zöld hulladék, a fatüzelésből származó hamu stb. Nagyon fontos, hogy ne tegyünk a komposztba háztartási hulladékot, építési törmeléket, beteg növényeket, mert azok visszakerülnek a földbe és megfertőzhetik az egészséges növényeket. Továbbá diófa levelet sem szabad, mert található benne juglon, ami gátolja a növények fejlődését.
Korábban erről nem hallottam, a férjem mondta, hogy ne tegyek a diófa alá semmit, mert nem élnek meg alatta a növények, ő úgy tudja. Hallgattam rá, és utánanéztem, hogy mi miatt. Ekkor olvastam a juglonról, és csak nagyon kevés növény, például: borostyán, árnyékliliom, puszpáng, hortenzia, jezsámen stb. képes megélni alatta. Néhány konyha kerti növény is, például a bab, a répa, a cékla megmarad, de a termés kevesebb lehet. Inkább a talajtakaró, árnyékkedvelő növények képesek életben maradni.
A diófa mellett a vadgesztenyefa levele is gátolja a növények fejlődését – erről csak nemrég olvastam- így az sem kerülhet a komposztba.
Akkor most nézzük meg a magaságyás fordítottját, a süllyesztett ágyást.
A süllyesztett ágyás eredetileg egy ősi módszer. A forró, száraz vidékeken terjedt el, ahol ritkán volt csapadék. Nem egy látványos kerti megoldás, de annál hasznosabb lehet.
Úgy kell elképzelni, hogy a talajszint alatt nagyjából 20-40 cm-vel helyezkedik el. Gyakorlatilag mintha egy sekély medencét ásnánk a földbe.
Miért hasznos?
A talaj alsóbb rétegei mindig hűvösebbek, páradúsabbak, ezért lassabban száradnak ki. Ennek köszönhetően kevesebbet kell locsolni, a növények gyökerei védettebbek lesznek a hőségtől.
A nyári forróságban nagyon hasznos tud lenni.
Ideális lehet paradicsom, paprika, saláta, uborka ültetésére és minden olyan növényére, ami szereti a nedvességet.
Amire mindenképpen figyelni kell, az a pangóvíz. Ha nagyon sok csapadék esik, vagy esetleg tavasszal és ősszel magas a talajvíz, az nem kedvez a növényeknek, gyökérrothadáshoz vezethet.
A magaságyásnál először az ergonómia jutott eszembe. Nos…itt ez kevésbé érvényesül. 😀 A süllyesztett ágyás esetében bizony mélyebbre kell hajolni.
Nagyon vonz a gondolat, hogy én is kialakítsak egyet. Egy kisebb területen mindenképp ki fogom próbálni. Ma pont azon agyaltam, hogy hova kerülhetne. Azt olvastam, hogy érdemesebb védettebb helyen, lehetőleg déli fekvésben kialakítani. Az én kertemben déli fekvés persze akad, de védett kevésbé. Ennek ellenére teszek egy próbát. Hogy pontosan mit ültetek bele, azt még nem döntöttem el, de a részletekről mindenképp be fogok számolni.
A fent említett ágyások két eltérő szemléletet képviselnek. Az egyik a kényelmet, a másik a természetességet. Nem tudom, hogy hosszútávon melyik lesz nálam a befutó. Lehet, hogy mindkettőnek meglesz a maga szerepe.
Jöjjön hát a próbaidőszak!
Leave a Reply