Bele is vetettem magam a kerti munkába.
Lássuk, mi mindent csináltam augusztus utolsó napjaiban.
Először is kivágtam az akáchajtásokat.
Sajnos a zöldbab és a cukkini végül tönkrement, így azokat kitéptem. Azokat az ágyásokat, ahol ezek a növények voltak, illetve egy már üresen álló ágyást kigyomláltam, átgereblyéztem. Visszavágtam a liliomot, és a bunkóshagymát is. Korábban valahogy el is felejtettem, hogy ezeket is vissza kell vágnom.
Folytattam a fű átgereblyézését, de ezzel még nem végzetem. Nagyjából a telek felével vagyok meg.
Az eper ültetésére is sort kerítettem. Először az volt a tervem, hogy szabadfölbe ültetem. Előkészítettem a helyét, ami annyit jelent, hogy kicsit felkapáltam, bár ez elég nehéz volt, tekintve, hogy milyen száraz és kemény a föld. Elegyengettem, és azon kezdtem gondolkodni, hogy miből csináljak ágyásszegélyt. Aztán rájöttem, hogy sajnos a talaj nem túl jó minőségű. A tetejére mindenképpen szerettem volna egy kevés általános földet rakni, de végül elvetettem az egész ötletet és ládába ültettem.
(A két sárguló eperlevelet a kigyermekem ültette. 🙂 )
A paradicsomok..hát szomorú vagyok. Sajnos a kártevők ugyanúgy jelen vannak, elég sok paradicsomot el kell dobni. Becsapós, mert szépen érnek, piroslanak, aztán az ember a kezébe veszi és a másik oldalon már látszik is a lyuk, vagy épp a hernyó mászik ki belőle…
Biztosan nem fog teremni októberig. Vagy ha mégis, sajnos nem lesz ehető a termés. Így már elgondolkodtam rajta, hogy érdemes e még energiát és időt tennem bele.
Közben lázasan tervezem az őszi kertet, főleg a fák ültetését. Rengeteg ötlet kavarog a fejemben. Alaposan át kell gondolnom a dolgokat, hiszen egy fa ültetése legjobb esetben is egy életre szól. A másik nagyon fontos szempont pedig az időjárás figyelembevétele. Erről már korábban is írtam, hogy minél inkább szárazságtűrő kertet szeretnék kialakítani.
Az elmúlt pár napban pedig olyan történt velem, ami eddig még nem nagyon. Nem volt kedvem kint dolgozni. Nyilván ez önmagában nem nagy probléma, csak nem megszokott tőlem, és mivel rengeteg munka vár rám, ezért kicsit rosszul is éreztem magam miatta.
Szívesen töltöttem kint időt, de dolgozni nem volt kedvem… Ez elgondolkodtat egyébként, mert rájöttem, hogy időnként bizony pihenőt is kell tartani. Hiába még nem tudom igazán élvzeni a munkám gyümölcsét, hiszen több év, mire kialakítom a kertet, de ez nem szabad, hogy meggátoljon abban, hogy tartsak egy kis szünetet. Egy biztos: a munka megvár. 😀
Leave a Reply